Avagy miért rossz a rōmaji:

Ugyan ha idáig eljutottatok és a címet is el tudtátok olvasni (ne adj isten még értettétek is; ha nem, akkor jegyzem: 悪い「わるい」- rossz), akkor már rég túl vagytok azon a kérdéskörön, hogy használjátok-e a latin betűket japán szavak átírására vagy sem, mégis beszélnünk kell erről a problémáról. Főleg azért érint minket ez a téma, mert van egy magyaros átírás is, ami nagyon összekavarhatja az embereket.

Nézzük át először, milyen átírások léteznek.

Hepburn-shiki rōmaji (ヘボン式ローマ字):

  • tradicionális Hepburn (amikor pl. shimbun lesz a 新聞「しんぶん」szóból, viszont előnye, hogy hosszú o esetében szétválasztja a magánhangzókat, tehát tisztán látszik, hogy おお vagy おう, ami a szavak tanulásában nagyon fontos mozzanat)
  • módosított Hepburn (hívják javított Hepburnnek is, japánul 修正ヘボン式「しゅうせいへぼんしき」, ez a legelterjedtebb átírás, ebben a hosszú o átírása ō, figyelmen kívül hagyva, hogy az eredeti szóban ez おお vagy おう)
  • általában Japánban ezt használják állomások neveinél, japán nevek latin betűs átírásához okiratokban

Nihon-shiki rōmaji (日本式ローマ字):

  • figyelmen kívül hagyja például az s és sh hangok különbségeit, tehát a し itt “si” olvasattal rendelkezik
  • itt extra karakterek is színre lépnek: ゐ/ヰ wi, ゑ/ヱ we, くゎ/クヮ kwa, illetve ぐゎ/グヮ gwa, amelyek a modern japán nyelvben nincsenek már jelen
  • amennyiben partikulaként szerepel a へ, a は vagy a を karakter, akkor az átírásuk “e”, “wa”, illetve “o”
  • a hosszú magánhangzók kis sapkát kapnak: ô

Kunrei-shiki rōmaji (訓令式ローマ字):

  • a ティ ebben az esetben “ti” lenne a többi átírásban, mint idegen karakter (a nevemben is ez van), de itt egyszerűen csak チ, a Kunrei-shikiben ez “tî”, tehát nem tesz különbséget, ami nagyon megnehezíti a japánok számára az idegen szavak kiejtését
  • általában csak japánok, vagy külföldi nyelvészek használják
  • nagy előnye, hogy a japán nyelvtan bemutatására ez a legalkalmasabb
  •  amennyiben partikulaként szerepel a へ, a は vagy a を karakter, akkor az átírásuk “e”, “wa”, illetve “o”
  • ぢゃ dya, ぢゅ dyu, ぢょ dyo

JSL:

  • Eleanor Jordan jelentette meg 1987-ben egy, a japán nyelvről szóló könyvében
  • csak beszélt japán nyelv tanítására dolgozta ki

Ha ez a káosz nem volt elég, akkor lép a képbe a magyaros átírás. Na ez a végképp borzalom, nem tudom másképp nevezni. Itt jön az, hogy a szavak a magyar helyesírást követi, tehát eszerint helyes a szusi (leírni is fáj), Súicsi és a társaik. Ez főleg akkor lesz majd hatalmas probléma, ha végre japánul gépelünk, ugyanis a számítógépes átírási rendszerek nem ismerik, tehát ha leírjuk, hogy “szusi”, soha nem fogja tudni értelmezni, hogy az bizony a 寿司. Ha valaki nem beszél angolul, első pillanatban praktikus lehet, mégis azt javasolnám, hogy tanulja meg az ember a kezdetektől a Hepburn-átírást, de amint lehet, váltson át japán karakterekkel való tanulásra.

Hogy mi a probléma ezzel a sok rendszerrel? Nézzük csak példaként Japán fővárosának nevét.

  1. Tōkyō: Hepburn-shiki
  2. Tokyo: a város angolosan leírt neve, egyébiránt pontatlan, nem javasolt
  3. Tôkyô: Nihon-shiki és Kunrei-shiki, akkor használatos, ha a gép nem tudja értelmezni a ō karaktert
  4. Tohkyoh: ez nettó borzalom… mindazonáltal használják, főleg útlevelekben
  5. Toukyou: a legpontosabb, hiszen megmutatja, hogy a két hosszú “ó” hang mindkettője おう
  6. Tookyoo: JSL átírás, teljesen rossz, hibás kanjikat fog dobni a gép, ha ezt gépeljük be betűről betűre
  7. Tokió: magyaros átírás, szintén nem fog működni.

Még néhány példa egy összehasonlító táblázatban:

jelentés kanji olvasat átírás
Javított Hepburn Kunrei-shiki Nihon-shiki
latin betűs átírás ローマ字 ローマじ rōmaji rômazi rômazi
Fuji-hegy 富士山 ふじさん Fujisan Huzisan Huzisan
tea お茶 おちゃ ocha otya otya
kormányzó 知事 ちじ chiji tizi tizi
süllyedni 縮む ちぢむ chijimu tizimu tidimu
folytatni 続く つづく tsuzuku tuzuku tuduku

Szerencsére Japánban csak az állomásnevek esetében és a nevek, helységek hivatalos, külföldre is szánt papírokban (pl. útlevél) használják. Bár a japánok maguk is megtanulják, teljesen használhatatlan, amennyiben csak erre hagyatkozunk, még az éttermek nevét se tudjuk elolvasni, hogy aztán a boltban levő áruk leírásáról ne is beszéljek (és ekkor teljesen hétköznapi példákról esett szó).

Amint azt sejtitek, én nem szeretem a latin betűs átírást (és pontatlanul romajiként hivatkozom rá). Egyetlen esetben tartom indokoltnak a használatát: amíg megtanuljuk a kanákat. Onnantól kezdve az átírások használata nem hasznos, hanem visszalépés. Maximum lustaságból folyamodhatunk rá, de szerintem még ezt is csak titokban 🙂